Almáskamarás

Weboldal

Almáskamarás Békés megye dél-keleti részén, Békéscsabától 44 km-re, Mezőkovácsházától 20 km-re fekvő község. A török utáni pusztán az egykori kincstári kertészséget 1844-ben Elekről érkezett német telepesek népesítették be. A község ma is erősen kötődik a német nyelvhez és német hagyományokhoz, noha a második világháború után nagyon sok családot kitelepítettek Németországba. Az ekkor ejtett súlyos sebek azóta behegedtek, ennek is köszönhető, hogy jelenleg két németországi településsel áll testvér-települési kapcsolatban a falu lakossága. A község telepítési esztendejének a történelmi irodalma egybehangzóan 1844-et jelöli meg. Előtte a terület lakatlan volt, bár a körülötte levő községek — Bánkút, Nagykamarás, Kunágota — nevei már az 1400-as években is felmerülnek a különböző királyi oklevelekben. A falu neve eredetileg Kamarás volt és vele együtt értették a mai Nagykamarás területét is. 1403-ban a Maróthyak, 1439-ben a Marcallyak, 1452-ben a Hunyadiak birtoka. 1471-ben Keszy Balázs kezében találjuk, aki valamilyen címen az aradi káplánnak adta a puszta felét. A terület 1740-től Arad megye része, majd a zarándi, később az eleki járáshoz tartozott. Így nem véletlen, hogy a 2986 hold nagyságú területre érkező első német telepesek éppen Elekről jöttek. Eredetileg 80 család volt, majd 1845-ben a lakosság már 726 fő. A Kamarás név mellé első ízben az Almás megkülönböztető jelzőt Palugyai Imre, az 1855-ben Békés-Csanád-Csongrád és Hont vármegyék leírása című művében használja. Trianon után 1920—1923. között Csanád-Arad megyéhez, majd Csanád-Arad-Torontál egyesített vármegyéhez került. A második világháború után módos település kezdi történelme új fejezetét, amelyben óriási törést hozott az 1946-os kitelepítés és az azt követő negatív fordulat, amikor 1980-ban Nagykamaráshoz csatolták. Önállóságát 1990-ben nyerte vissza, ám a több évtizedes lemaradást azóta sem sikerült teljesen bepótolni. A településre a fokozatos elöregedés jellemző, mivel a fiatalok — bár közülük sokan szereznek diplomát — a nagyobb településekre, városokba költöznek a munkahelyek reményében. A községben nincs vasút, így nehéz eljutni más településekre. Az itt élők legfőbb megélhetési forrása a földművelés, de ez sem jelent minden családnak biztos megélhetést, egzisztenciát. A munkanélküliek száma magas, az aktív lakosság 29,4 százaléka. Ezen helyzet kialakulásában szerepet játszott az is, hogy a környező városokban a rendszerváltáskor megszűntek a vállalatok, ipari létesítmények, munkahelyek, ahol sok almáskamarási is dolgozott. A korábban két települést összefogó mezőgazdasági szövetkezet is felszámolásra került. A problémák megoldásához mindenképpen új munkahelyekre lenne szükség. A község infrastruktúrája az elmúlt tíz év alatt rengeteget fejlődött. 1991-ben új orvosi rendelő és 1998-ban új egészségház épült, ahol korszerű körülmények között láthatja el betegeit a körzeti, háziorvos. 1992/93-ban átadták a teljesen felújított általános iskolát és új tornaterem épült. 1993-ban új, 50 férőhelyes óvodát vehettek birtokba a kicsinyek. 1994-ben korszerű, 20 férőhelyes idősek klubja került átadásra, ahol az idős emberek napközbeni ellátásáról gondoskodnak. A község belterületi úthálózata évről évre fejlődik, pályázatok segítségével fokozatosan épül a szilárd burkolat. A vezetékesivóvíz-ellátottságot egy új kút fúrásával javították. 1995-ben bevezették a földgázt. A fűtés a falu lakásaiban és természetesen az önkormányzati intézményekben is földgázzal történik. 1997-ben bekapcsolódtak a távhívásos hálózatba, majd 1999-ben átadták a szennyvíztisztító és szennyvízelvezető csatornarendszer első ütemét. Megtörtént a közvilágítás korszerűsítése és az intézményekben energiatakarékos világítótesteket szereltek fel. A község fejlődése 1990-től napjainkig a jól működő képviselő-testület és a hivatali apparátus összehangolt munkájának és immár a 10 éve megválasztott polgármesternek köszönhető. A település 1994-ben ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját. Évente ismétlődő jelentős esemény az 1946-ban kitelepített almáskamarási lakosok hazalátogatása, akiket családias ünnepség keretében látnak vendégül a helyiek. Ezzel párhuzamosan az almáskamarásiak is rendszeresen ellátogatnak a németországi testvértelepülésekre — Leimen-St. Ilgenbe és Walldorfba —, amelyek lakói komoly anyagi és eszközbeli segítséget nyújtanak a település működéséhez, a helyiek mindennapi életének jobbításához. A baráti kapcsolatot a 2002-es helyhatósági választások után is igyekeznek ápolni, fenntartani. A megválasztott vezetőség pedig továbbra is a község fenntartását, lehetőségek szerinti fejlesztését tűzte céljául. 5747 Dózsa György u. 54. Tel: (68) 439-000, Fax: (68) 439-000